Absztrakt

A következőkben egy olyan kísérletet fogok bemutatni, amiben a tehetségfeltárás egy új módjának hatékonyságát vizsgáltam. Az eljárást tehetségkutató állításnak kereszteltem. Napjainkban a legtöbbek által a Hellinger – féle családállításból ismert morfogenetikus mezővel és képviseleti érzékeléssel való munka segítségével kívántam feltárni a kísérleti személyek legfőbb tehetségét.

Húsz 20 és 35 év közötti fiatallal dolgoztam, szerettem volna segíteni őket abban, hogy ne csak tudjanak egyediségükről, és az abból fakadó tehetségről, hanem a közéjük álló akadályokat tudatosítva, vegyék is birtokba azt, éljenek vele, és találják meg azt a környezetet, képzést, pályát, munkahelyet, ami leginkább támogatja őket annak kibontakoztatásában, és ahol ennek mások is a legnagyobb hasznát látják.

Bemutatom a különböző pszichológiai iskolák tehetségről alkotott elképzeléseit, különös tekintettel a humanisztikus és transzperszonális elméletekre, felsorolom az állításban megjelenő fontosabb elemeket és mozzanatokat, leírást adva ezzel magáról az eljárásról is.

 

 

A lélek tudományának történelmébe ágyazva kísérletemet, a szűk keretek ellenére ismertetem az idekapcsolódó humanisztikus és transzperszonális elméleteket.

Hipotézisem az volt, hogy az általam összeállított, de a családállítás tapasztalatain nyugvó tehetségkutató állítás segítségével négy különböző kérdésben is szignifikáns mértékben növelni fogom tudni ezeknek a fiataloknak a tudatosságát önmegvalósításuk útjával kapcsolatosan. A kérdésekhez tartozó négy különböző 10-es likert-skála segítségével mértem meg a kísérlet előtt és után önaktualizációjukról való bizonyosságukat, amit összetartozó mintás t-próbával értékeltem ki. Utólag még egy szöveges, kifejtésre szoruló kérdést is feltettem nekik, az ezekre adott válaszokból pedig kigyűjtöttem a közös elemeket.

Feltevésem igaznak bizonyult. Lehetséges ezzel a módszerrel fiatalokat támogatni tudatosodásukban az önmegvalósításuk terén.

Kulcsszójegyzék: tehetségkutató állítás, legfőbb tehetség, családállítás, morfogenetikus mező, képviseleti érzékelés, humanisztikus pszichológia, transzperszonális pszichológia

 

 

Bevezetés

A laikusok és a pszichológusok hitrendszerében is tehetséges az, ,,aki valami olyan dologban kiemelkedő, amit a többiek fontosnak tartanak”.[1] Dr. Gyarmathy Éva szerint a tehetséget ,,a környezethez való alkalmazkodási, alakító és kiválasztódási folyamat.” [2] Nem beszélhetünk tehetségről anélkül, hogy ne helyeznénk azt egy szociális kontextusba, vagy ne vizsgálnánk annak társadalmi hasznosságát, ugyanakkor meg kell gondolnunk, mikor a tehetség puszta létét, és definícióját a környezet ítéletétől tesszük függővé, helyesen járunk-e el? Ha a válaszunk igen, az olyan volna, mint kijelenteni, hogy Van Gogh halála után lett tehetséges festő, mikor is képeit vásárolni kezdték.

A humanisztikus pszichológia elméletalkotói úgy vélték, hogy mindannyian eredendően, a magunk individuális módján értékesek vagyunk, az, hogy a környezetnek ebből mennyit tudunk megmutatni, az attól függ, hogy a bennünk lévő humánpotenciál mennyire tud gátolatlanul, és természetes módon megnyilvánulni.

Carl Rogers személyközpontú-terápiája éppen a környezet ítéletétől való félelem, és a múltban a külvilágból a self-ünk értékét tagadó, lényünket ért nem-ek, visszautasítások torzító hatása miatt kialakult öngátló mechanizmusainktól kíván felszabadítani minket a szeretet, az empátia és a feltétel nélküli elfogadás segítségével. [3]

Fritz Pearls Gestalt- technikáival ennél sokkal frusztrálóbb módon tudatosította klienseiben önszabotázsuk hogyan-ját, de zászlajára írva ugyanaz áll, hogy váljunk hiteles, önmagunkért teljességgel felelősségget vállalni képes emberekké. [4]

Vagyis a humanisztikus elmélet szerint kimondhatjuk, hogy mindenki eredendően ,,tehetséges abban amilyen ő”, a kérdés csak az, hogy érzi-e, éli-e, és szabad folyást enged-e valós önmagának a környezet irányába, vagy a környezet elvárásaitól, negatív visszajelzéseitől való félelmében torzul-e, redukálva ezzel az életöröm, és a kreativitás megélésének lehetőségeit. Aki pedig arra törekszik, hogy egyre kevésbé féljen, és egyre inkább engedje magát megnyilvánulni, ő lesz Csíkszentmihályi autotelikus vagy Rogers és Maslow önmegvalósított embere.

Kutatásomban a legfőbb tehetség (LT) fogalom a transzperszonális pszichológiai gondolkozástól egyáltalán nem idegen ideát feltételez, miszerint mindenkinek van egy olyan belső tudása, egyedi minősége, ami tulajdonképpen ő maga, és önmegvalósított csak akkor lehet, ha ebből a forrásból teremt, és terjeszti ki önmagát. Ez a tapasztalás túlmutat a sztereotip tanult és tanulható sémákon, és forrása maga az individuum. [5]

Roberto Assagioli szerint a rendkívüli tehetségek, a zsenik is a tudatfelettiből merítik ihletettségüket, tudásukat. Ken Wilber pedig lélekmodelljén belül a 7. okkult szintre helyezi azt a tudatossági szintet, ahol >>az egyén kognitív és perceptuális képességei szemmel láthatóan olyannyira megsokszorozódnak és egyetemessé válnak, hogy elkezdenek ,,túlnyúlni” a személyes vagy egyéni perspektívákon és gondokon. <<[6]           A magyar nyelvben a ,,nagy tehetséggel van megáldva” ill. az angol gift (tehetség, ajándék) szó is tükrözi, hogy az emberiség a különleges képességeket mindig is égi adománynak tartották.

Pitagorasz, Haydn, Palestrina, Bohr, Newton, Einstein mindannyian beszámoltak spirituális jellegű elragadtatottságuk különböző állapotairól. Briggs szerint a kiválasztottság – tudat széleskörben jellemző a nagy tehetségekre, a zsenik mind kicsit misztikus gondolkodásúak.[7]

Jelen esetben a tehetség önmagában is transzcendens mivoltán túl a kutatásunkban segítségül vett morfogenetikus mező és képvieleti érzékelés jelenségek tárgyalása végett is a transzperszonális pszichológia világába kell tekintenünk.

,,Képvisleti érzékelésnek nevezzük azt a jelenséget, hogy valaki képes testi érzetben, mozgásban és bizonyos érzelmi beállítódásban is megjeleníteni valaki nem jelen lévő, általa ismeretlen személyt anélkül, hogy elhangzanának az adott személyről érdemi információk.”[8] A családállítás lassan 40 éves tapasztalatából tudjuk, hogy ez nem csak konkrét egyénekre, hanem külső és belső világuk különböző faktorainak megjelenítsére is alkalmas, így pl. a tehetség, mint erőforrás megjelenítésére a térben.

Schlötter Németországban 250 kísérleti személlyel végzett 4000 egyéni próbát, és bizonyította, hogy a képvisleti érzékelés nem a véletlen terméke, hanem megbízható jelenség még akkor is, ha egyelőre nem tisztázott annak mibenléte. [9]

A morfogenetikus mező fogalmat az angol biológus Rupert Sheldrake PhD alkotta meg, mikor kutatóként dolgozott Cambridge-ben. Az élet új tudománya című művében leírja a morfikus rezonancia elméletét, ami kimondja, hogy minden rendszert az ismert anyagi tényezőkön túl láthatatlan szervezőerők irányítanak, olyan okozati mezők, amik a forma- és viselkedésminták előképeiként szolgálnak. Ezeket a mezőket ő morfogenetikus mezőknek nevezi, és kijelenti, hogy működésük távolra is hat, mind térbeli, mind időbeli értelemben. [10]

A modern fizikából ismert kvantumtér jelenségek és a morfogenetikus mező valahol ugyanarra kíván ráébreszteni minket: egy szubtilis energetikai szinten képesek vagyunk információt megjeleníteni a tér bármelyik pontján puszta ráhangolódással, a figyelmünk irányításával.

Habár a családállítók szívesen hivatkoznak Jung kollektív tudattalanjára is, a morfogenetikus mezőben nem csak archetípusokat, és már a kollektív emlékezetben meglévő tartalmakat ,,hozhatunk fel”, hanem olyan információkat is, amik Assagioli tudatfelettijének és Felső Énjének megfelelő forrásnak tűnik, ahonnan kérdésekre válaszokat, egy magasabb szintű Intelligenciának üzeneteit ,,hozhatjuk le”.

Példának okáért, ha a tehetségkutató állítás közben erre a szubtilis mezőre ráhangolódva feltesszük azt a kérdést:

mi az én legfőbb tehetségem?

Vagyis a családállítói praxisnak megfelelően azt mondjuk: ,,most megtestesítem önmagam legfőbb tehetségét”, azonnal zsigeri, mozgásos, affektív és kognitív információkhoz jutunk azt illetően.

Ken Wilber, Roberto Assagioli és Abraham Maslow transzperszonális lélekmodelljeinek egyesítése és kísérletem elhelyezése ezekben

A transzperszonális pszichológia különböző elméleteit tekintetbe véve, a legfőbb tehetség felállítása kísérlet, hogy annak minden egyes esetben individuális mibenlétéről direkt tapasztalást adjunk a ksz-eknek. Wilber-i értelemben véve az okkult szintről a formális szintre, maslow-i értelemben az önmegvalósítottság szintjéről az ego megbecsülést kereső szintjére, és assagioli-i értelemben a     tudatfeletti szintről a tudatos szintre közvetítünk információt. Ehhez a morfogenetikus mezővel és a képviseleti érzékeléssel való munkát használtuk, minek magyarázatára Bohm kvantumpotenciálja és Pribam holografikus agy elmélete nyújt magyarázatot.

Hipotézis

Feltételezésem az volt, hogy aki saját elhatározásából, nyitottan részt vesz egy a következőekben leírt tehetségkutató állításban, az egy hónapon belül szignifikánsan kimutatható mértékben magasabb tudatossággal fog rendelkezni arról, mi az ő legfőbb tehetsége, hogyan használja azt, milyen környezetet, pályát válasszon annak kibontakoztatására, és miként fogja ez őt önmegvalósításhoz vezetni a jövőben.

Módszer

A minta, amit vizsgáltam 20 és 35 év közötti személyekből állt. A kísérleti személyek különböző időpontokban maximum másfél órás időtartamra lettek meghívva 2 hét leforgásán belül.

Az állítás előtt, megkértem őket, hogy 1-től 10-ig tartó likert-skálán értékeljék, mennyire tartják igaznak a következő rájuk vonatkozó négy kérdést:

  1. Mennyire érzi úgy, hogy tisztában van vele mi a legfőbb tehetsége?
  2. Mennyire érzi úgy, hogy ezt a legfőbb tehetségét jelenleg használja is?
  3. Mennyire érzi úgy, hogy rátalált arra az útra, amin a legfőbb tehetségét kamatoztathatja majd a jövőben?
  4. Mennyire látja tisztán annak a módját, hogyan valósíthatná meg önmagát a jövőben?

Egy hónappal az állítás után ugyanezeket a kérdéseket kapták meg, amin a fentieken túl még egy kifejtésre szoruló kérdés is szerepelt:

  1. Volt – e olyan esemény az elmúlt hónapban, ami segített abban, hogy tisztábban lássa önmegvalósításának módját?

A ksz-eket bátorítottam, hogy érdemes megtapasztalniuk maguk a képviseleti érzékelés révén legfőbb tehetségük mibenlétét, de ha ettől tartózkodnak, természetesen nem kötelező. Senki nem volt, aki minimum a legfőbb tehetségének a helyére ne állt volna be, és olyan sem volt, aki arról számolt volna be, hogy nem érez semmit. Az, hogy ki mennyire szerette volna, vagy tudta részletesen szavakba foglalni az élményt már nagy mértékben variált.

Hogyha a ksz. ráállt egy papírlapra, hogy egy faktort a képviselti érzékelés révén képviseljen, minden esetben a következőket kértem tőle:

Kérlek hunyd be a szemed, és hangolódj rá azokra az érzésekre, impulzusokra, testi érzetekre, mozdulatokra, amiről érzed, hogy újak, eddig nem voltak jelen, és kezdj el ezek alapján spontán módon működni a térben.

A következőekben törekszem egy a közös, legjellegzetesebb motívumokat, megéléseket, tapasztalatokat összefoglaló leírásra úgy, hogy közben ismertetem a hét fix faktort, amit minden állításban az elején papírlapok segítségével ábrázoltunk a térben.

Az állításban részt vevő 7 elem

A kísérleti személy (KSZ): ezt az elemet értelemszerűen a kísérleti személy keresztnevével helyettesítettük, ebből a pozícióból érződik, hogyan van az egyén általánosságban, és hogyan viszonyul az állítás többi eleméhez az életében jelenleg. Például ha valakinek semmilyen kapcsolata nincsen legfőbb tehetségével vagy tagadja azt, feltehetően háttal áll majd neki, elnéz mellette, vagy úgy csinál, mintha ott sem lenne a térben.

A legfőbb tehetség (LT): fontos tisztán látnunk, hogy a legfőbb tehetség pozícióban soha nem egy konkrét, megnevezhető tevékenységről kapunk direkt tapasztalást, mint pl. éneklés, sokkal inkább az egyénre jellemző, egy speciális testi, lelki, szellemi vagy spirituális minőség érzete képződik le bennünk, mint (pl. az éneklés esetében) egy növekvő expanzív energia, ami egyre nagyobb teret szeretne nyerni, és ahogyan nő öröm és szabadság érzésével tölti el őt, és hallgatóságát is.

Ennél a példánál maradva, ha egy másik egyénnél szintén az éneklés lesz az a legfőbb tevékenység (lásd lejjebb LTEV), amiben leginkább megvalósíthatja önmagát, elképzelhető, hogy az ő legfőbb tehetsége egy összezsugorodást, vagy megnyugvást okozó, fájdalmakat ébresztő energia kinyilvánítása lesz, amit ő úgyszintén az éneklésben fog tudni megvalósítani.

Fontos tisztán látnunk, hogy a legfőbb tehetség az állításban mindig egyfajta egyedi állapot, egy speciális minőség, egyfajta energia, aminek kiterjesztésétől igazán önazonosnak érezzük magunkat. Az, hogy ezt hányféle tevékenységben élhetjük meg, ill. hogy hogyan lehet ez mások számára hasznos, vagy éppen anyagi szempontból is értéket teremtő, az már egy másik kérdés.

Röviden, az állításban a legfőbb tehetségünk képviseletében önmagunk egy tiszta állapotát fogjuk megtapasztalni, ami a valódi, igazi önmagunk érzésével tölt majd el minket, és általában öröm érzésével párosul. Ez az individuális lényegi énérzet, amit itt tapasztalunk, véleményem szerint távolról sem a Selbst, nem a transzcendens Önvaló érzése, de az egot ebbe az irányba segítő, minket egyfajta különlegességgel, küldetéstudattal felruházó énélmény, amiben mindenki mástól különbözőnek érezhetjük magunkat, és jelentésseltelinek a létezésünket. Ebben az önazonosság érzésben pedig az ego közelebb kerül a Selbsthez, ami a jungiánus terápiák célja is egyben.

Szemléltetés képpen, ha elgondolunk egy fényt, ahogy áthatol egy prizmán, és egy felületre egy színkombinációt vetít, a transzcendens lényegű Selbst maga a fény, és ha mi vagyunk a prizma, ahogyan rajtunk keresztül az megnyilvánul kivetítve egy egyedi színkombinációt, az lesz a legfőbb tehetségünk. Az ezt a folyamatot leginkább támogató tevékenység (LTEV), és az ezt leginkább támogató környezet (LKÖR) pedig két másik eleme lesz az állításnak. Előbbit elképzelhetjük úgy, mint azt a műveletet, amin keresztül mi a legtöbbet meg tudjuk mutatni ebből a színkombinációból, utóbbi pedig a felület, ahol a mi színkombinációnk vetítésére a legnagyobb igény van.

A legfőbb tevékenység (LTEV): olyan fizikai, lelki, szellemi vagy spirituális művelet vagy manipuláció, amin keresztül a legfőbb tehetségünk (LT) legkönnyebben megnyilvánulhat. Mikor ebbe a pozícióba állunk bele, önmagunkat egy tevékenység végzése közben fogjuk megtapasztalni, amiben a LT érzése természetesen jelen van. Ha ez mozgással is jár, a testünk elkezdi felvenni az annak megfelelő pozíciót, mozdulatot, pl. ha az expanzív örömet okozó energia volt az éneksnőnél az LT, itt a képviselő már érezni fogja, ahogyan megfeszül a mellkasa, és hang akar kijönni a torkán. Ha egy másik esetben pl. a LT egy mozdulatlannak tűnő, csendes energiaminőség volt, ami másokat spontán egyfajta relaxált állapotba hoz, itt ugyanennek az egyénnek megmozdul a keze, és késztetést fog érezni, hogy megsimogasson valakit, vagy rátegye valakire a kezét. Ha például az egy összefüggéseket meglátó, állandóan kombináló szellemi vibrálás érzete volt, itt ez az egyén érezte, ahogyan folyamatosan információkat szeretne hallani emberektől, számítógépeket látni, és egy kognitív újrarendezés után szóban, vagy írásban tömörítve tovább adni azokat.

A legfőbb környezet (LK): ebben a pozícióban a LT-et, és a LTEV-et leginkább fogadó, legreceptívebb, vagy arra leginkább rászoruló környezet szempontjába helyezkedhetünk bele, megérezhetjük, hányan vannak és milyenek ott az emberek, milyen a fizikai környezet hangulata, mekkora térre van szüksége a LT-nek, hogy megnyilvánulhasson.

Például annak az énekesnőnek, aki az expanzív, örömet okozó energiának a hordozója volt egy egész koncertteremre szüksége lesz, a rezignált, finomabb, melankólikus, fájdalmakat ébresztő energiát magábanhordozó énekesnőnek egy blueskocsma lesz az alkalmas környezet. Ez nem jelenti, hogy ki van zárva, hogy ő az opera színpadán mikrofonba énekelhessen, csupán azt jelenti, hogy az ő minőségével egy sötét, kevés emberrel teli informálisabb környezet van leginkább összhangban, és itt otthonosabban fogja érezni magát.

Egy személy, akinek leginkább szüksége van a KSZ LT-ére (SZ): ebből a pozícióból megtapasztalhatjuk milyen, és mit él át az a személy, akinek éppen az adott egyén LT-ére szüksége van. Ha pl. az expanzív örömet hordozó énekesnő SZ-ét megnézzük, olyan pl. az élni akarását erősíteni vágyó személlyel találkozunk, akinek pont arra van szüksége, hogy énekét hallgatva feltöltődjön. A bluesénekesnő esetében olyan személlyel találkozunk, akit valószínűleg bántana az első énekesnő előadása, és éppen arra vágyik, hogy visszahúzódva régi fájdalmas emlékeket dolgozzon fel csendben. Az információkat kíválóan begyűjteni és rendezni képes ksz SZ-e egy részletekkel bánni képtelen ugyanakkor aktív, kreatív ember volt, aki feladatokkal halmozza el, és akit a ksz eltudna fogadni felettesének.

A jelenlegi munkahely (JM) vagy jelenlegi tanulmányok (JT) ha a KSZ még diák: Ebből a pozícióból megérezhetjük, tud –e kapcsolódni, és ha igen, hogyan, a jelenlegi munka a LT-hez és KSZ-hez. Ha a KSZ nem szereti a munkáját, általában a munka sem viszonyul hozzá pozitívan, ha a KSZ félvállról veszi a munkáját, a munka pozíciójából úgy érezzük majd, hogy az csak eltűri a jelenlétét, de akár meg is válna tőle, indifferens neki, hogy ott van, vagy akár lenézi a KSZ-t. Ilyenkor oldódást jelent, ha a KSZ kimondja, hogy nem szereti a munkáját, de szüksége van rá megélhetése miatt, megköszöni a munkának, amit érte tett, ebbe a munka is belenyugszik, megbékélnek egymással, de mindkettőjük számára világos, hogy a KSZ-nek máshol kellene lennie önmegvalósításához. Természetesen olyan esetekkel is találkoztunk, amikor valaki azonnal a helyén volt, és azonnal jó kapcsolata volt munkájával vagy tanulmányaival.

A sors (S): a sors beépítése az állításba egy igen spirituális faktor, vannak családállítók, akik minden állításba beállítják. A sors pozíciójából azt szoktuk tapasztalni, hogy létezik egy magasabb perspektíva, ahonnan látni, hogy mi az, ami a klienst szolgálja, és mi az, ami nem. Gyakran szigorú, sosem a ,,könnyebb út”, inkább a felelősségvállalás, a tiszta lelkiismeret, az önmagunkhoz való hűség irányába terel minket. Ebből a pozícióból lehet látni, hogy a KSZ cselekedetei, választásai mennyire őszinték, igazak, vagy helyesek az ő egyéni, erkölcsi, vagy spirituális kiteljesedését tekintve, és mennyire vállal felelősséget valódi önmagáért, mennyire járja a maga útját. Ha az egyén pl. hazudik önmagának, és megalkuvásból elhárítja azt, amiről tudja, hogy valójában feladata lenne az életben, ha nem vállal felelősséget azért, a sors általában haragos, csalódott vagy akár lemondó is lehet. Azok is, akik egyáltalán nem spirituális beállítódásúak egy állításban a sors jelenlétében mégis pontosan érezni szokták, hogy mi lenne az a lépés, amitől a lelkiismeretük tiszta lenne.


Eredmények

A Ropstat 2.0 program segítségével mind a négy kérdés estetén két oszlopot hoztam létre, melyett előtte és utána oszlopnak neveztem el, és a ksz-ek számának megfelelően húsz sort, melyekbe rögzítettem az adott kérdéshez és személyhez tartozó az állítás előtt, és az után egy hónappal megadott értékeket.

Összetartozó minták egyszempontos összehasonlításával pedig a következő eredményekre jutottam:

  1. kérdés: Mennyire érzi úgy, hogy tisztában van vele mi a legfőbb tehetsége?

 

Index Változó Átlag Szórás Rangátlag
X: Előtte 3,400 1,667 1,00
Y: Utána 8,150 1,461 2,00
Y-X: 4,750 1,482

 

A legfőbb tehetségről való tudatosság mértékét illetően állítás előtt és állítás után megadott értékek összahasonlításának erdménye

Az önmaga legfőbb tehetségéről való tudatosságát értékelő 20 esetet figyelembe véve megállapítható összetartozó mintás t-próbával, hogy az állítás utáni tudatosság szintje szignifikánsan emelkedett az előtte megadott szinthez képest

t(19) = 14,330, (p = 0,0000)***.

  1. kérdés: Mennyire érzi úgy, hogy ezt a legfőbb tehetségét jelenleg használja is?
Index Változó Átlag Szórás Rangátlag
X: Előtte 3,250 1,517 1,02
Y: Utána 5,350 1,663 1,98
X-Y: 2,100 1,252

 

A legfőbb tehetség aktuális kihasználtságát illetően az állítás előtt és állítás után megadott értékek összehasonlításának eredménye

Önmaga legfőbb tehetségének kihasználtságát értékelő 20 esetet figyelembe véve megállapítható összetartozó mintás t-próbával, hogy a LT állítás utáni kihasználtságának szintje szignifikánsan emelkedett az előtte megadott szinthez képest, t(19) = 7,499

(p = 0,0000)***.

  1. kérdés: Mennyire érzi úgy, hogy rátalált arra az útra, amin a legfőbb tehetségét kamatoztathatja majd a jövőben?
Index Változó Átlag Szórás Rangátlag
X: Előtte 3,850 1,565 1,00
Y: Utána 7,900 1,518 2,00
Y-X: 4,050 0,826

 

A LT kibontakoztatásának útjáról való tudatosság mértékére állítás előtt és után megadott értékek összehasonlításánk eredménye

Önmaga LT-jének kibontakoztatásának útjáról való tudatosságát értékelő 20 esetet figyelembe véve megállapítható összetartozó mintás t-próbával, hogy annak szintje állítás után szignifikánsan emelkedett, t(19) = 21,939 (p = 0,0000)***.

  1. kérdés: Mennyire látja tisztán annak a módját, hogyan valósíthatná meg önmagát a jövőben?
Index Változó Átlag Szórás Rangátlag
X: Előtte 3,800 1,704 1,00
Y: Utána 8, 250 1,743 2,00
Y-X: 4,450 1,432

 

A jövőbeni önmegvalósítás módjáról való tudatosság mértékére állítás előtt és után megadott értékek összahasonlításának eredménye

Leendőbeli önmegvalósításának módjáról való tudatosságát értékelő 20 esetet figyelembe véve megállapítható összetartozó mintás t-próbával, hogy az állítás utáni tudatosság szintje szignifikánsan emelkedett, t(19) = 13,899 (p = 0,0000)***.

Szöveges beszámolók

Az állítás után 1 hónappal a ksz-ek a négy ismétlődőn túl egy ötödik kérdést is megválaszoltak:

  1. kérdés: Volt – e olyan esemény az elmúlt hónapban, ami segített abban, hogy tisztábban lássa önmegvalósításának módját?

Itt a szöveges válaszokban a következő jellegzetességeket figyeltem meg:

A 20 ksz-ből

  • 2 volt, aki semmilyen jelentős eseményről nem számolt be
  • 13 konkrétan megemlíti a tehetségkutató állítást, mint az önmegvalósításának módjáról való tudatosságát növelő eseményt
  • 5 esetben írták azt, hogy megerősítést kaptak arról, hogy jó irányba haladnak
  • 6 esetben jelenik meg utalás kognitív vagy intuitív tudatosság növekedéséről azzal kapcsolatban, mihez szeretnének kezdeni a tehetségükkel, (pl. ,,összeállt a kép…, végre ráéreztem arra, hogy.., kezd kirajzolódni előttem az út…”)
  • 3 –man leírják, hogy egy hónapon belül milyen lépéseket tettek a vágyott, tehetségüknek megfelelő tevékenység végzésének irányába
  • 1 személy pedig radikális lépést tett meg az életében, ami elmondása szerint mérhető anyagi gyarapodást, és óriási sikerélményt jelentett számára egy hónapon belül.

Diszkusszió

Feltevésem az volt, hogy a leírt tehetségkutató állításnak keresztelt módszerrel szignifikánsan növelni lehet egy 20 és 35 év közötti fiatal tudatosságát a következő 4 dimenzión belül:

  • mi a legfőbb tehetsége,
  • hogyan használja azt,
  • milyen környezetet, pályát válasszon annak kibontakoztatásása érdekében
  • miként érheti el a jövőben az önaktualizáció élményét ezáltal

Hipotézisem mind a négy esetben igaznak bizonyult. A 10-es likert skálán belül, ha a különbségek átlagát megfigyeljük, a kísérleti személyek legfőbb tehetségük mibenlétének tudása 5 pontot, a tehetségük kihasználásának és jövőbeni önmegvalósításuk módjáról való tudastosságuk 4 pontot, a tehetség 1 hónapon belüli használatának élménye 2 pontot emelkedett.

A ksz-ek legfőbb tehetségüket és önmegvalósításuk útját illető tudatusságukban tapasztalható szignifikáns pozitív irányú elmozdulás véleményem szerint első sorban a képviseleti érzékelés nyújtotta különleges lehetőség által jöhetett létre, ami esetünkben a tehetségnek, mint erőforrásnak élményszerű megtapasztalását jelenti.

A tehetségkutató állítás hatásmechanizmusával rokon pszichoterápiás technikák (pszichodráma, NLP)

Satir, Moreno és Mérei hasonló jelenségekről számolnak be a pszichodráma leírásánál.

Ahogy a képviseleti érzékelés bemutatásánál már említettük, nem csak egy személy, hanem annak egyes elemei, vagy részei is felállíthatóak, ehhez meglehetősen hasonló a családállítás előzményeként számon tartott Virginia Satir családterápiás munkájában megjelenő, részek játéka (part’s party) technika. Satir pszichodramatikus formában használta ezt a módszert.[11] A pszichodráma, ugyanúgy, ahogyan az állítás is képes a személyiség belső részeit, vagy erőforrásait kihelyezni a térbe, felmodellezni az intrapszichés folymatokat, tudatosítani azokat a klienssel, és kibékíteni a részek közötti konfliktusokat. A pszichodráma és a rendszerállítás közötti alapvető különbség az, hogy az állításban a képviselők semmilyen előzetes információt nem kapnak, nem eljátszák a szerepeket, nem beleélik magukat, hanem a képviseleti érzékelés révén átengedik magukon a képviselt személy, vagy annak részeinek valóságát.

Pszichodrámában és az állításban tipikusan közös jelenség még a katarzis.

Moreno így írt a katarzisról: ,,A pszichodráma kialakít egy gyógyulási effektust – nem a nézőben (másodlagos katarzis) , hanem a szereplőben, aki a drámát létrehozza, és ezáltal megszabadítja önmagát feszültségeitől.” [12]

A pszichodráma előzetes információkkal, az élethű környezet részleteinek leírásával, bemelegítő gyakorlatokkal segíti az involválódást, és a cselekvéses belátás (acting-in) létrejöttét. [13] Ezzel szemben az állításokban a képviseleti érzékelésnek köszönhetően sokszor az állítás első pillanatától kezdve nagyon intenzív bevonódást tapasztalunk, a mezőben egyből elkezd ,,élni a történet” anélkül, hogy a képviselők szerepet játszanának.

Fontos megjegyeznünk, hogy egy katartikus élmény önmagában még nem terápiás eredmény. A katarzis élménye része ugyan a pszichodráma és a felállítások folyamatának is, de nem tartozik a személyiségben tartós változást előidéző hatótényezők közé.

A pszichodráma hivatalosan nem módosult tudatállapotban történik, bár lehet ezzel vitatkoznának azok, akik a tele elnevezésű állapotot megélték, ami ugyanúgy egy mélyen involválódott azonosulás a megtestesített személlyel, annak minden töltésével a térben: ez az interperszonális preferncia jelensége, a két vagy több csoporttag közötti vonzás és taszítás. [14]   Akik mindkét módszerben otthonosan mozognak, a telét, vagy az állításban a mező általi vezettséget sokszor elragadtatottsággal, és önfeledt spontaneitással telinek írják le.

Mérei így ír erről: ,, a spontaneitás magába foglalja, hogy a történés saját élményű, úgy élem meg, mintha semmilyen előzménye nem volna, mintha a múzsa csókja, a kreativitás szikrája indította volna a semmiből keletkezett emóciót és ezt a kifejező viselkedést.” [15]

Ez az itt-és- most –ban megélhető ,,olyan mintha” élménye, a játék öröme. Mérei szerint hétköznapi életünkben, és az alapvetően verbális terápiák során az inger és a reakció közé beiktatjuk a szóhoz kötött intellektuális mérlegelés tartományát. De ezzel ellene dolgozunk mindannak ami közvetlen, mindannak, ami spontán, és egyre inkánn hozunk létre intellektuális-verbális sztereotípeket. [16]

Például egy karriertanácsadói segítő beszélgetés során valószínűsíthetően a diák az önmagáról társai és szülei előtt kialakított képnek, végzettségének, és a munkaerőpiaci szempontoknak megfelelő sztereotípként fog beszélni önmagáról, míg ha megkérjük, hogy pszichodramatikusan játssza el önmagát azon legkedvesebb állapotában, amit leginkább a sajátjának érez, vagy egy állításban testesítse meg legfőbb tehetségét, egyből az önmagából fakadó, kreatív és spontán individuumot szólítjuk meg, annak minden belső tudásával.

A tehetségkutató állítással könnyen összefüggésbe hozható NLP technika a kreatív rész (resource) felkutatása. Itt ugyanúgy hozzásegítjük a klienst ahhoz, hogy a problémáért felelős rész egy számára fontos üzenetet átéljen úgy, ahogyan ő ezeket valamikor, valamilyen formában már megtette. (Pl. képzeljen el egy szituációt, amikor teljesen önmaga volt, és úgy érezte egy olyan tevékenységet végez, amiben leginkább önmaga lehet,élje át, gyűjtse össze magában ezeket az élményeket) Majd mikor látszanak a kliensen az átélés élettani jelei (megnyugvási mintázat) , megkérjük a klienst mondja el milyen ez az önmaga, és az új identitás-élményt felerősítjük azzal, hogy hagyjuk, hogy áramoltassa magában azt (flow-élmény), majd ebből alkosson magának egy szimbólumot, ami ezt az én-élményt fixálja, így olyan resource válik belőle, amit bármikor fel fog tudni idézni magában. [17]

A jövőben tervem egy olyan tehetségfeltáráson túl tehetséggondozással foglalkozó program létrehozása, ahol a résztvevőknek havonta lehetőségük van egy állításra, ami coachinggal is össze van kapcsolva, és aminek során alkalmanként az önfelvállalásuk, és önkifejezésük fejlődésének érdekében egymás felé is prezentálniuk kell önaktualizációs útjuk különböző állomásait. Ennek a programnak a longitudinális kutatása, és a résztvevők a realitásban is megtett lépéseik, illetve külső és belső sikereik adnának igazi visszajelzést a módszer hatékonyságáról.

A tehetségkutató állítást kivállóan össze lehetne kapcsolni személyközpontú terápiákkal, hiszen elsősorban nem karrier, siker és pénzcentrikus életet, sokkal inkább az önazonos, teljes személyiség megszületését, és egy humanisztikus és spirituális értelemben is önmegvalósított létet szeretne zászlójára tűzni, ami spontán módon sikerhez és pénzhez is vezethet.

Bibliográfia

ADAM BATLER A pszichodráma alapjai

ANGSTER M., ZSENI A. (2011) Első lépés a családállítás hatásainak nyomában. Magyar Pszichológiai Szemle,  66. 2. 269–298.

BAGDY, E., KÖVI, ZS., MIRNICS, ZS. (2014) A tehetség kibontakozása, Budapest: Helikon Kiadó

BAGDY E., MIRNICS ZS., NYITRAI E.(2011) Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia, Budapest: Kulcslyuk Kiadó

GYARMATHY É: A tehetség: Fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. Budapest: ELTE EötvösKiadó, 2006

MÉREI F: Expresszivitás és lélektan

KOMLÓI P:A pszichodráma hatásmechanizmusa   58 o.

PEARLS, F () Gestalt terápia

ROGERS, C.R. (2014) Valakivé válni: A személyiség születése. Budapest: Edge 2000 Kft.

SATIR, V. (2003) A Satir – modell: Családterápia és ami azon túl van. Budapest: Ursus Libris Kiadó.

SHELDRAKE R. (2003) Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot: Gyakorlati útmutató egy újfajta tudományos szemlélet kialakításához. Budapest: Bioenergetic

VIKÁR A, SÁFRÁN ZS: A pszichodráma csoport, Animula Kiadó, 1999

VIKÁR A: Pszichodráma – a komoly játék

Internetes források:

Bíró, GY: Kreatív rész felkutatása /resource/ Letöltve: 2015 január 20. , http://www.nlphungaria.hu/hu/?page_id=

[1] Bagdy Emőke, Kövi Zsuzsanna, Mirnics Zsuzsanna: A tehetség kibontakozása, Budapest, Helikon Kiadó, 2014

[2] Gyarmathy Éva: A tehetség: Fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. Budapest: ELTE EötvösKiadó, 2006

[3] Carl R. Rogers: Valakivé válni: A személyiség születése.,Budapest: Edge 2000 Kft, 2014

[4] Frederick Pearls: A Gestalt terápia alapvetése, Ursus Libris Kiadó, 2004

[5] Bagdy Emőke, Mirnics Zsuzsanna, Nyitrai Erika: Transzperszonális pszichológia és pszichoterápia, Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2011

[6] Abraham Maslow, Roberto Assagioli, Ken Wilber: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába. Budapest, Ursus Libris, 2006

[7] Gyarmathy Éva: i.m.

[8] Angster Mária, Zseni Annamária: Első lépés a családállítás hatásainak nyomában, Magyar Pszichológiai Szemle,  66. 2. 269–298., 2011

[9] uo.

[10] Rupert Sheldrake: Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot: Gyakorlati útmutató egy újfajta tudományos szemlélet kialakításához, Budapest: Bioenergetic, 2003

[11] Virginia Satir: A Satir – modell: Családterápia és ami azon túl van, Budapest: Ursus Libris Kiadó, 2003

[12] Komlósi Piroska, A pszichodráma hatásmechanizmusa

[13] Adam Batler: A pszichodráma alapjai, 18 fejezet, Szociometria, általános gondolatok

[14] u.o.

[15] Vikár András, Sáfrán Zsófia: A pszichodráma csoport, Animula Kiadó, 1999, Mérei Ferenc: Expresszivitás és lélektan ,13. oldal

[16] Mérei Ferenc: Expresszivitás és lélektan, in: Vikár András, Sáfrán Zsófia (szerk): A pszochodráma csoport, Animula Kiadó, 1999

[17] Bíró Gyula: Kreatív rész felkutatása, http://www.nlphungaria.hu/hu/?page_id=7